Hőstörténetek

Akiknek nincs hol lakniuk

2019. február 06. 00:34 - krisztanéni.

Egy kicsivel felavattuk az új építőjátékunkat, amit szuperkreatív önkénteseinkkel, "Nóra nénivel" és "Virág nénivel" gyártottak a gyerekek, színes papírból és papírgurigákból, egy korábbi foglalkozáson.

Klasszikus toronnyal kezdünk. Gyorsan kastéllyá változik, ahol ő, a "királyfi" és én, a (rózsaszín kupak) "királynő" uralkodunk nagy biztonságban, "varázskaputól" és "őrfiúktól" védve. Történetünknek nem lesz folytatása, mert

"valami nagyon szép dolgot kell most építenünk".

picsart_02-06-12_30_11.jpg

Ez a ház "huszonegyszáz méter nagy"! Van benne egy csomó hűtőszekrény is! És tudjátok, kik élnek benne?

"Azok, akiknek nincs hol lakniuk."

Szólj hozzá!

Mindig nyitva

2018. november 25. 11:57 - krisztanéni.

Most, mikor attól hangos a sajtó, hogy kerítést akarnak húzni a Hős utcai telep köré és ellenőrzés alá vonnának minden ott lakót, jön egy 14 éves fiú, és csendben készít egy olyan mécsestartó házat a szombati kerámiafoglalkozáson, aminek

mindig nyitva áll az ajtaja.

picsart_11-25-11_15_45.jpg 

Ha körbekerítés helyett szerinted is nyitottabbá kéne tenni a Hős utcát, írd alá

a Kontúr Egyesület petícióját! Kattints a linkre:

Ne húzzanak kerítést a Hős utcaiak köré, tisztességes kártalanítás után költözhessenek el!

Szólj hozzá!

"Mérgező stressz"

2018. november 18. 15:27 - krisztanéni.

Körbejár az önkénteseink között Paul Tough: Adjunk esélyt a gyerekeknek! - Hogyan segítsük a hátrányból indulókat? című könyve. Idéznék belőle egy fejezetet, azok számára, akik nem értik

  • miért olyan agresszívek sokszor a hátrányos helyzetű gyerekek?
  • miért nem hajlandók tanulni?
  • miért "rossz tanulók"?
  • miért nem fogadják el a segítséget?

Az alábbiak pedig részben magyarázzák azt is, hogy miért nem fair reflexből számonkérni egy felnőttől, aki valaha hátrányos helyzetű gyerekek volt, hogy "miért nem tanult inkább", "miért nem elég kitartó", "miért ordibál a villamoson" vagy "miért üt, mielőtt gondolkodna".

Az idézett fejezet szerint a tartós ("mérgező") stressznek súlyos egészségügyi, mentális és pszichés kockázatai vannak. Kora gyermekkorban az agy fejlődését is befolyásolhatja. Stresszfaktornak pedig nem csak a sok munka és a kibírhatatlan irodai főnök számít. Stresszhelyzet egy gyereknek, ha az lebeg a feje fölött, hogy "intézetbe kerül", mert a családja nem tudja ellátni őt, ha félő, hogy elszakítják a testvéreitől, ha rendszeresen rendőrök viszik el a szomszédait, ha felnőtteknek szóló tévéműsorokat lát (amiket nem ért), mert egy szobában lakik a család, ha mindenki előtt titkolnia kell, hogy miből élnek a szülei és hol lakik, ha folyton bliccelnie kell a buszon, mert nincs pénz jegyre...és így tovább.

black-and-white-boy-child-57449.jpg

Stressz

(Forrás: Paul Tough: Adjunk esélyt a gyerekeknek! - Hogyan segítsük a hátrányból indulókat?, HVG Könyvek)

Mindez új, sürgető kérdést vet fel: egy hátrányos helyzetű gyerek mindennapi életében pontosan mi akadályozza a leginkább a sikerességéhez szükséges készségek kialakulását? A válasz részben alapvető egészségügyi kérdésekhez vezet vissza: a szegény gyerekek általában kevésbé tápláló ételeket fogyasztanak, mint a jómódúak, és rosszabb egészségügyi ellátásban részesülnek. Másrészt a korai kognitív stimulációnak is lényeges szerepe van: a jómódú szülők általában több könyvet és fejlesztő játékot vesznek gyerekeiknek kora gyermekkorban. Az alacsony jövedelmű szülők kisebb valószínűséggel élnek jó könyvtárak, múzeumok és egyéb fejlesztő lehetőségek közelében, és kevésbé valószínű, hogy a gyerekeikkel beszélgetve választékos, gazdag szókincset használnak.

Ezek a tényezők mind sokat számítanak. Emellett azonban idegtudósok, pszichológusok és más területek szakértői a hányattatások között felnövő gyerekek nehézségeinek új, a fentiektől eltérő okait kezdték vizsgálni, és eredményeik más megvilágításba helyezik a hátrányos helyzettel és az esélyekkel kapcsolatos eddigi elképzeléseinket. A kutatók következtetése szerint a környezet elsősorban a stressz mechanizmusán keresztül gyakorol hatást a gyerekek fejlődésére.

Bizonyos állandósult környezeti jellemzők kórosan és tartósan megemelik a gyerekek stressz-szintjét, és ezek a tényezők a korábban gondoltnál sokkal súlyosabban ássák alá az egészséges fejlődést - mind testi, mind lelki téren.

A hányattatások különösen kora gyermekkorban gyakorolnak erőteljes hatást a mindannyiunkban meglévő, bonyolult stresszhálózatra, amely az agyat, az immunrendszert és az endokrin rendszert köti össze (ez utóbbihoz tartoznak a stresszhormonokat, köztük a kortizolt is termelő és kibocsátó mirigyek). Ez az összetett rendszer főleg kora gyermekkorban rendkívül érzékeny a környezeti hatásokra; folyamatosan keresi az onnan érkező jeleket, amelyek előrevetítik, mire számíthat az eljövendő napokban, években. Ha ezek a jelek arra utalnak, hogy az élet kemény lesz, a rendszer válaszként felkészül a nehézségekre: megemeli a vérnyomást, növeli az adrenalintermelést, fokozza az éberséget.

Ez rövid távon előnyös lehet, főleg veszélyes környezetben: ha a veszélyérzékelő rendszerünk - amely az "üss vagy fuss" reakcióért is felelős - élesre van állítva, mindig készen állunk a következő csapásra, és gyorsan tudunk reagálni. Az ilyen típusú alkalmazkodásnak tehát nagyon is megalapozott evolúciós okai vannak.

Ennek az állapotnak az állandósulása azonban testi problémákhoz vezethet: többnyire károsodik az immunrendszer, súlygyarapodásra hajlamosító anyagcsere-változások következnek be, és az élet későbbi szakaszában különféle betegségek jelenhetnek meg, az asztmától a szívproblémákig. 

Ami még súlyosabb: a stressz az agy fejlődését és érintheti.

A magas stressz-szint - különösen kora gyermekkorban - gátolja a gyermek prefrontális kéregállományának a fejlődését. Agyuknak ez a része irányítja a legfinomabb és legbonyolultabb intellektuális funkcióit, valamint az érzelmi és kognitív önszabályozási képességünket.

A korai krónikus stressz - amelyet számos kutató ma már mérgező stressznek nevez - megnehezíti a gyerekek számára a csalódásokra és provokációkra adott érzelmi reakciók mérséklését.

Apró sikertelenségeket megsemmisítő vereségként élnek meg; kis undokságok súlyos összetűzésekbe torkollnak. Az iskolában az érintett gyermek túlérzékeny stresszválasz-rendszere folyamatosan keresi a fenyegetéseket, ami saját magára nézve káros viselkedési mintázatokat hozhat létre: verekedést, visszabeszélést, hangoskodást az osztályban. Ami pedig kevésbé szembeötlő: minden egyes nap tartani fog a társaival való kapcsolatoktól, és ellenáll a tanárok és más felnőttek közeledési kísérleteinek.

Kognitív szinten pedig, ha valaki kaotikus, bizonytalan környezetben nő fel, amitől krónikusan magas lesz a stressz szintje, károsodik a prefrontális kéreg által szabályozott számos készség - az úgynevezett végrehajtó funkciók - fejlődése. (5) Ezeket a magasabb rendű, az agy működését felügyelő mentális készségeket egyes kutatók a légi irányítók csapatmunkájához hasonlítják. A végrehajtó funkciók, köztük a munkamemória, az önszabályozás és a kognitív rugalmasság, mind a fejlődés építőkövei, az az idegi infrastruktúra, amely megalapozza a nemkognitív képességeket, az ellenállóképességet, a kitartást.

Ezek óriási mértékben befolyásolják, hogy mennyire képes valaki ismeretlen helyzetekben eligazodni, új ismereteket feldolgozni, márpedig az iskolában mindennap pontosan ezt várjuk a gyerekektől.

Ha egy kisgyerek végrehajtó funkciói nem kellően fejlettek, az iskolában töltött napok a bonyolult utasításokkal és a figyelmet állandóan zavaró eseményekkel csak frusztrációk végtelen sorozatát hozzák számára.

 

Szólj hozzá!

Varázslat

2018. október 27. 15:19 - krisztanéni.

Nem tudok nem tulajdonítani jelentőséget annak, hogy a hetekkel ezelőtt, a gyerekekkel együtt kiszínezett téglák a mai napig nem koptak meg. Egyszerű színes kréta...ki gondolta volna, hogy ellenáll a viharoknak is?

img_20181006_125801.jpg

Nem tudom ezt nem a kinti működésünk metaforájának látni.

Egyszerű gesztusok, amiket a gyerekek felé teszünk, egyszerű szavak, "kéremek" és "köszönömök", egyszerű biztatások és ölelések, egyszerű közös játékok...sokan talán nem gondolják, hogy nyomot hagyhatnak. De működik ilyenkor valami varázslat, amitől a hatásuk igenis maradandó lesz. Talán ez a varázslat védi a krétát is a téglafalon.

Szólj hozzá!

Ki szól hozzá?

2018. július 12. 20:02 - krisztanéni.

Nem ugrál a gumibikán. Úgy rúgja, tépi, kiabál vele, húsz percen át, hogy egészen beleizzad.

Figyelem, hagyom. Az jár a fejemben, hogy csámcsognának a jeleneten azok, akiknek könnyebb a Hős utcai gyerekeket eredendően agresszív "vadembereknek" látni, mint belegondolni abba, mi tehet egy alig hatéves kissrácot ilyen dühössé. (Vagy szomorúvá...mert néha a szomorúságra is erőszakkal reagálnak.)

Aztán elkezdem kérdezgetni, miért haragszik ennyire a bikára, mi rosszat tett? És egyszercsak válaszol:

"Nem szólt hozzám."

Hogy valójában ki nem szólt hozzá, és mit várt tőle, mit kellett volna mondania neki, nem derül ki. Elfárad, lehiggad és más játék után néz.

Talán az apja, akit lefoglal, hogy új otthont keressen neki, mert innen, ki tudja, mikor, de biztosan menni kell. Talán a nagytesója, aki gyűlöli, hogy neki kell vigyáznia rá, amíg anya dolgozik. Talán egy rokon, akit hiába próbált felrázni a mámorából. Talán a kiégett óvónéni vagy a kölyök a villamoson, akivel barátkozni próbált, de az már megtanulta, hogy az "ilyeneket" levegőnek kell nézni.

Talán egyszer megtudom. De addig is: odafigyelek rá és meghallgatom. Mint mi mindannyian.

untitled-1.jpg

Szólj hozzá!

A Hős utca, gyerekszemmel

2018. május 21. 10:54 - krisztanéni.

Szeretem a gyerekek kezébe adni a "nagy, komoly" fényképezőgépet. Szeretem hazaérve végignézni, mit tartottak fotózásra érdemesnek, érdekes a nézőpontjuk.

Tegnap a Margitszigeten jártunk, és mind a hat kirándulónk lelkesen kattintgatott. Feltűnően sok kép készült a tiszta kék égről, zöld lombokon átszűrődő napfényről.

Talán bármelyik gyerek megtalálta volna ezt a témát. Mégis szívszorító a kontraszt azok között a képek között, amiket a Hős utcai gyerekek a lakóhelyükön készítettek, és azok között, amiket arról készítettek, amit "szépnek" látnak.

Kétségtelenül erősek és elgondolkodtatóak a Hős utcai felvételeik. De egyáltalán nem kéne azoknak lenniük...

A tájképeik számomra azt tükrözik, amire valóban szükségük lenne: nyugalom, fény, biztonság, szabadság. Örülök, ha mégoly ritkán és csak pár órára, de megadhatjuk ezt nekik. 

erik.jpg

_dsc0553.jpg

 

szofi-_3.jpg

_dsc0552.jpg

 

szofi-_2.jpg

_dsc0567.jpg

 

szofi-_5.jpg

_dsc0549.jpg

(A Hős utcai gyerekek fotói)

 

Ugye te is fontosnak tartod, hogy a Hős utcai gyerekek is meglássák a szépet!

Támogass bennünket, hogy minél több kirándulást szervezhessünk nekik!

Olvass tovább!

Szólj hozzá!

Játszani a romokon

2018. május 08. 14:51 - mihály bulcsú

Sajtótájékoztatónk után egy újságíró, akit korábban, a fizetett munkám kapcsán ismertem meg, odalépett hozzám és megkérdezte, ezt miért csinálom? Nem lehetne fizetésért dolgozni a Hős utcában? Hiszen itt is szociális munkát végzünk...

Erre a kérdésre mindig csak azt tudom válaszolni: ittragadtam.

A Hős utcába először tolmácsként jöttem: egy külföldi csoportot kísértem, akik intézménylátogatásra jöttek. Majd felajánlottam Urbanovszky Zsuzsának, hogy keressen, ha úgy érzi, tudok valamiben segíteni. Jól jönne néha fénymásolás, fordítás - gondoltam szerényen. Aztán beszélgetni kezdtünk Zsuzsával, lenéztem a nyári alkotótáborba...és egy részem ott is maradt.

Számomra egészen fantasztikus látni, hogy hogyan változik a Kontúr hatására a telep. Nagyon lassú és nagyon kemény munkával, de határozottan változik. A több éve zajló projekt eredményei a gyerekeket látva a legszembetűnőbbek.

A hivatalos szociális munkást fenyegeti az a veszély, hogy az idő múlásával fegyelmező szerepbe tolódik, a munka kontrollfunkciót vesz át (figyelmeztet az elégtelen lakhatási körülményekre, reguláz).

Meggyőződésem, hogy így veszti el a munka azt a báját, amiért érdemes csinálni. Én ehhez az alaphoz tudok visszatérni, mikor a Hős utcában önkénteskedem.

A gyerekek megkerülhetetlenül részei a munkának. Azt, hogy közvetlenül foglalkozhatok az ott élő felnőttekkel, beengednek a lakásaikba, az az egyesülettel szembeni bizalom tette lehetővé, ami az ott működő gyerekklubok hozadéka. Ha ezekre a gyerekprogramokra a jövőben nem jutna pénz, az olyan lenne, mintha lebontanánk az alapokat. Alapok nélkül pedig nem lehet építkezni, nem működhet hatékonyan a jogvédelem, a közösségfejlesztés, a családsegítő egyéni munka.

Egyre inkább az a meggyőződésem ha gyerekeim tizeniksz év múlva megkérdezik, mit csináltam akkor amikor annyira nehéz volt Budapesten kirekesztettnek lenni, az alkotótáborban készült képekkel kezdem, amiken gyerekekkel játszom.

Tudom, hogy büszkék lesznek rám.
_dsc0468.png

(Fotó: Kontúr Egyesület)

 

Szólj hozzá!

A gyerekek jók

2018. május 06. 10:34 - krisztanéni.

Az úgy volt, hogy elvittünk négy Hős utcai lányt teázni.

Szeretjük ezeket a kiscsoportos kimozdulásokat, mert rövid idő alatt sokkal közelebb kerülhetünk a srácokhoz, mint egy-egy foglalkozáson a közösségi térben, ahol gyakran 10-12 gyerek nyüzsög egyszerre körülöttünk. És úgy általában szeretjük kivinni a gyerekeket a telepről, megmutatni nekik a várost, amiből olyan keveset látnak.

Tortillacsipszet is rendeltek a lányok, de nem bírtak az adagokkal, ezért a maradékot elcsomagoltattuk.

Ahogy sétálgattunk a forgalmas körúton, egy kukában étel után kutató hajléktalanra figyeltünk fel. Kissé félve vetettem fel, hogy esetleg odaadhatnánk neki a maradék csipszet, hogy legalább ma ne a szemétből kelljen jóllaknia.

A "csöves" gyakori szitokszó a Hős utcában is, az "éhenkórászokat", akik úgy jönnek be a foglalkozásokra, hogy azt kérdezik, "adtok valamit enni?" vagy két marékkal vesznek a körbekínált kekszből, sokszor kigúnyolják a gyerekek. Ezért voltak kétségeim afelől, hogy jó ötletnek tartják-e lányok az ajándékozást.

De látva, hogy milyen lelkesen szaladnak, és milyen természetességgel, a leereszkedő szánalom halvány jele nélkül kérdezik meg, hogy

elfogad-e tőlük a bácsi egy zacskó csipszet,

rögtön el is szégyelltem magam. Minden gyerek JÓ. És örömmel, őszintén, nem a dicséret reményében segít, ha lehetőséget kap rá, ezt nem először tapasztalom.

img_20180505_191022.jpg

 (Fotó: Kontúr Egyesület)

Szólj hozzá!

Minden napra egy csoda

2018. május 05. 23:55 - Kontúr Egyesület

M. is nehéz eset. 5 éves minikamasz: a nagytesók stílusában káromkodó, látszólag ok nélkül kötekedő kiscsaj, aki a mai napig el-elcseni, amit lehet és szemrebbenés nélkül füllent vagy ont gombnyomásra krokodilkönnyeket, ha szorul a hurok. De nálunk biztos nem úgy szorul, ahogy "odakint", ahonnan néha monoklival a szeme alatt érkezik. És azt, hogy nálunk akkor is mindig van hozzá is egy-egy jó szava valakinek, ha épp felforgatja a teret, hogy akkor is megsimogatjuk, ha a többi gyerek „leundorítózsíroshajúzza” (sőt, akkor még inkább), a minap olyan kedvesen köszönte meg, hogy azóta sem térünk magunkhoz a meghatottságtól.

Judit néninek súgta meg először azt a „nagyon fontos dolgot”, ami kikívánkozott belőle. És Judit néni biztatására aztán megsúgta Kriszta néninek és Tamara néninek is külön-külön, az előtér magányában, ahová kézenfogva vezette őket:

Én nagyon jól éreztem ma magam, és nagyon jó volt a foci a múltkor, és nagyon szeretek itt lenni.”

Miután – a könnyeivel küzdő - Kriszta néni megölelte és elmondta neki, milyen jólesik neki, amit mond, hogy nagyon szeretik őt és boldogok, hogy itt van, örömében ugrándozni kezdett.

Minden Hős utcai napunkra jut egy ilyen csoda.

p8120242.jpg

(Fotó: Görgényi Mea)

Szólj hozzá!