Hőstörténetek

Minden napra egy csoda

2018. május 05. 23:55 - Kontúr Egyesület

M. is nehéz eset. 5 éves minikamasz: a nagytesók stílusában káromkodó, látszólag ok nélkül kötekedő kiscsaj, aki a mai napig el-elcseni, amit lehet és szemrebbenés nélkül füllent vagy ont gombnyomásra krokodilkönnyeket, ha szorul a hurok. De nálunk biztos nem úgy szorul, ahogy "odakint", ahonnan néha monoklival a szeme alatt érkezik. És azt, hogy nálunk akkor is mindig van hozzá is egy-egy jó szava valakinek, ha épp felforgatja a teret, hogy akkor is megsimogatjuk, ha a többi gyerek „leundorítózsíroshajúzza” (sőt, akkor még inkább), a minap olyan kedvesen köszönte meg, hogy azóta sem térünk magunkhoz a meghatottságtól.

Judit néninek súgta meg először azt a „nagyon fontos dolgot”, ami kikívánkozott belőle. És Judit néni biztatására aztán megsúgta Kriszta néninek és Tamara néninek is külön-külön, az előtér magányában, ahová kézenfogva vezette őket:

Én nagyon jól éreztem ma magam, és nagyon jó volt a foci a múltkor, és nagyon szeretek itt lenni.”

Miután – a könnyeivel küzdő - Kriszta néni megölelte és elmondta neki, milyen jólesik neki, amit mond, hogy nagyon szeretik őt és boldogok, hogy itt van, örömében ugrándozni kezdett.

Minden Hős utcai napunkra jut egy ilyen csoda.

p8120242.jpg

(Fotó: Görgényi Mea)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hostortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr7413894386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása