Szociális munkás vagyok, ez identitásom része, a szakmám, hivatásom. Büszke vagyok arra, hogy a Kontúr alapítói szintén szociális munkások. Sőt, jelenleg a telepen szociális munkát végzünk, a kifejezés legnemesebb értelmében: önként, mindenkitől és mindentől függetlenül adva az itt élőknek, Kőbányának, a városnak.

A szociális munka egy olyan segítő tevékenység, mely az emberi jogokon alapul, és a strukturális változások irányba hat, képessé tesz és érdeket érvényesít. Teszi ezt nagyon sok értő, elemző terepmunkával. Egy szóval a szociális munka egy professzionális szakma, mely nagyon sok, elméleti és gyakorlati tanulást igényel.

A Gyejó tavasz (nyár?) óta zárva tartó irodája előtt

 Hős utca kapcsán a döntéshozók számára is fontosnak tűnik a szociális munka, hiszen sokszor említik. Mégis valamifajta karitatív maszatolás lengi körül, kötelező díszítőelemmé degradálódik. Egyre inkább látjuk, hogy a szakszerű telepfelszámolást a kitaszítás és az egyéni könyörgések, szívességek teljesítésének két végpontja közt képzelik el. Jó és fontos, hogy a kerületben több szervezet segíti az itt élőket, felnőtteket és gyerekeket - élményterápiával, gyermekprogramokkal stb. Bár a támogatási szerződés külön nem nevesíti, dicséretes, hogy a kerület a BM-támogatásból szociális munkára is költ. Ezek a programelemek azonban a lakhatás stabilizálása nélkül, a családok bevonása és valódi, a lakhatási kérdéseket érintő, a hajléktalanná válás megelőzését aktívan támogató terepmunka nélkül nem kifizetődőek, nem mérséklik a Hős utca káros hatásait érdemben. Valódi szakértelemre, emberségre és jelenlétre lenne szükség a kirakatintézkedések helyett.