„Természetesen nem beszélgettünk el minden családdal.” 
(Bárka Kőbányai Humánszolgáltató központ szociális munkása)

 Gyakran merül fel időről időre, hogy miért a  Kontur, mármint hogy miért ők látnak el szociális feladatokat, miért nem az önkormányzat. 

Ha szóba kerül a Hős utca és a segítségnyújtás, a legtöbbek első gondolata nem az önkormányzat szociális intézményrendszere, hanem a Kontúr egyesület. Nem egyszer tapasztaltuk ezt. 

A Hős utca kellemetlen téma, sok felelős súlyos kudarca. Ezért inkább minden felelős félrenéz. Így a Hős utca tabuvá vált a felelősök számára. És ugyanígy nagyjából kimondhatatlan lett az ott élő lakókért dolgozó önkéntesek, “civilek” neve is a felelősök számára. A törvényt végrehajtó professzionális segítőkkel az együttműködés korlátozott. Nem mintha ne kezdeményeztük volna számtalanszor, de még egyes ügyekben sem mindig sikerül érdemi együttműködést elérni - nemhogy koncepcionálisan. Ha jelzést is teszünk, az eset alakulását már ritkán követhetjük nyomon, ami lehetetlenné teszi számunkra a további segítségnyújtást. 

A telepen élők helyzete különösebb extra körülmények nélkül is indokolná, hogy könnyen, akár helyben elérhetőek legyenek a szociális szolgálatok. A telepen élni, szűk térben, egy tényleg nagyon romos, elnéptelenedő épületben, lakhatást tekintve kiszolgáltatva - ez egy olyan helyzet, amiben túlélni segítség nélkül elég nagy kihívás. A szociális szolgáltatók pénz, akarat, érdek híján mégsincsenek jelen. Az oda szervezett egyetlen civil csoport, az Emberbarát Alapítvány deklaráltan nem foglalkozik a lakhatás kérdésével. Így olyan az önkormányzat, mint az okos lány, hoztak is meg nem is.

Leginkább nem, szerintem.

Elismerésként is megéljük, hogy számtalan ügyben minket keresnek meg. De ennél jobb lenne, ha létezhetne érdemi együttműködés az állami intézményrendszerrel, hiszen nem magunkért dolgozunk, hanem az itt lakókért.